A fenti képen Luxemburgi Zsigmond kispecsétje látható. Az Árpád-ház kihalása után valamennyi, hazánkban királlyá koronázott uralkodó egyesítette családi címerét Magyarország címerével. Láttuk, hogy tör­tént ez az Anjouk esetében, de Luxemburgi Zsigmond sem cse­lekedett másként. Kispecsétjének négyelt pajzsán a vágá­sokat és a luxemburgi sast válta­kozva helyezte el. A pecsét kör­irata: „S/IGILLUM/ SIGIS-MONDI REGIS HUNGA-RIE ÉT CETER" = Zsig­mondnak, Magyarország stb.

királyának pecsétje A címeregyesítést Mátyás is végre­hajtotta. Pld. Sopron város kiváltságait mege­rősítő aranybulláján az előlap a királyt mutatja trónuson ülve, királyi jelvényekkel, lábai előtt címerpajzs a kettős kereszttel. Körirata: „DOMINUS DEUS ADIUTOR MEUS" = az Űr az én segítőm . A hátlapon nyílt koronával díszített vágásos pajzs látható. Körirata: „MATHIE D/EI/ G/RATIA/ REGIS HUNGARIE ETC/ETERA/" = Mátyás, Isten kegyelméből Magyarország stb. királya.

    6. lépés:

    Mátyásnál tehát ismét a vágásos pajzs került előtérbe. Ezt nemcsak a kettős keresztes pajzs­nál nagyobb mérete, hanem elsősorban a körirat szövege hangsú­lyozta. A magyar államcímer vágásos pajzsának és kettős keresztjé­nek jelentősége tehát a XV. század végéig párhuzamosan volt meg és együtt fejlődött.

7. lépés:

A vágásoknak és a kettős keresztnek idegen címerek nélküli négyeit pajzsban történő elhelyezése Szapolyai János király érmein jelent meg, de címerként Habsburg I. Ferdinánd hasz­nálta először, igaz, hogy fordított helyzetben: jobbról a keresztet és balról a vágásokat. Ettől kezdve az a felfogás érvényesült, hogy Magyarország (kis)címerét a vágásos mező és a koronás hármas halmon emelkedő kettős kereszt egyesítve fejezi ki.Mint arról már volt szó, a magyar címertani elképzeléseknek nem felelt meg a tárgyak - pl. a kettős kereszt - lebegő módon való ábrázolása. Már IV. (Kun) László és III. András pénzein szerepel­tek támasztóelemek a keresztek alatt. A támasztóelem legtöbbször hármas halom volt. A hármas halom eredetével és jelentésével kap­csolatban a legkülönbözőbb elképzelések és téveszmék terjedtek el a XVIII-XX. században. Legismertebb ezek közül a Tátra-Fátra-Mátra elnevezés. Ez a helytelen feltételezés a XVIII. század törté­netíróinak, Bél Mátyásnak és másoknak a munkáiban szerepelt először. De nem hozható kapcsolatba a hármas halom a Golgota három hegyével sem. Ez az elképzelés a századforduló heraldikai irodalmában Bárczay Oszkár révén terjedt el. De mi hát akkor a hármas halom? Kumorovitz L. Bernát egy tanulmányában rámu­tat, hogy nem más, mint a gótikus sírkövek lóhereíve. A keresztek részére talpazatul szolgáló lóhereív gótikus művészeti díszítmény-ként főleg sírköveken fordult elő. Így került a magyar államcí­merbe is, s a naturalisztikus ábrázolás tette zöld hármas halommá. Éppúgy, mint a hármas halommá lett lóhereív, kezdetben a korona is keresztek talpazataként szerepelt.

8. lépés:

A hármas halomra helyezett koronát a XVII. század elején II. Mátyás kezdte hasz­nálni nagypecsétjén. Ettől kezdve fokozatosan a korona is a magyar címer kiegészítő elemévé vált.

9. lépés:

 A magyar királyok a meghódított tartományok címerét is felvet­ték pecsétjükbe, így alakult ki az ország nagycímere, melyen leg­többször a magyar címert „címergyűrűbe" fogták a tartományok kisebb pajzsokra helyezett címerei.

1526 után a címerek területén is meg kellett vívnunk a független­ségi harcot a bécsi udvarral. A Habsburgok pecsétjeiken állandóan változtatták az uralmuk alatt levő országok és tartományok címereit. A hatalmi, politikai helyzettől függően ugyanis a Habsburg-tarto­mányok száma és jelentősége változott.

 10. lépés:

Minthogy Magyarország független ország volt, a Habsburg királyok kénytelenek voltak ma­gyar királyi pecsétet is használni. Mint láttuk, a vágásos, kettős ke­resztes címert ők is elismerték Magyarország címerének, de felmerült a probléma, hogy a magyar koronához tartozó tartományok címe­reit milyen módon lehetne ezeken a pecséteken ábrázolni. A címer­gyűrűs megoldást fokozatosan megszüntették, és a régi heraldikai címeregyesítő módszert, az egymásra helyezett címerpajzsokat kezdték alkalmazni. A címerek egymásra helyezése azonban címertani sérelmekhez vezetett. Ugyanis az anyaország címere, mint szívpajzs egész kicsire zsugorodott. A magyar rendek ez ellen tiltakoztak, és hosszas címer- jogi vitába, alkudozásba kezdtek az udvarral.

A magyar középcímert olyan formában, ahogyan az anyaor­szágot kapcsolt részeivel együtt mutatja, II. József kancelláriája hozta létre. A magyar középcímer pajzsában ekkor helyet kapott Dalmácia három aranykoronás leopárdfeje, Horvátország vörös-­ezüst sakkozású pajzsa, Szlavónia futó nyestje és Galícia három aranykoronája. A szívpajzsban a magyar kiscímer volt.

11. lépés:

A magyar nagycímer II. Lipót uralkodása idején (1790-1792) készült el. Ez Magyarország hajdani összes tartományát címerek­kel ábrázolta. Helyet kapott rajta Bosznia kardot tartó karja (13. ábra), Szerbia vadkanfeje, Kunország oroszlánja, Ladoméria két sakkozott pólyája és Bulgária három farkasa. A magyar közép-és nagycímerbe 1848-ban belekerült Erdély címere is.

  

Fenti képen a magyar államcímer fejlődésének vázlata 6 lépésben; - a következő képen az Országos Tanács XV. századi pecsétje látható: 

 

 

A fenti képen az Osztrák-Magyar Monarchia 1915-ben elfogadott "Középcímere" látható  

 

Erdély önálló élete 1541 után kezdődött, és címere is ennek meg­felelően alakult. Kezdetben, címer hiányában a fejedelmek saját címeres pecsétjüket használták. A magyar, székely és szász nemzet címerét Báthory Zsigmond fejedelem úgy egyesítette egy pajzsban, hogy saját címeréből a farkasfogakat szívpajzsként, a sárkányt pajzstartóként adta hozzá. Az egyesített címerben a ma­gyarokat a keskeny pólya, a székelyeket a növekvő fekete sas, a szá­szokat az aranymezőben álló hét vörös bástya jelentette.

                      

 A fenti képen Erdély címere látható

 1849-től 1867-ig, az önkényuralom idején a Habsburgok sem nemzeti színeinket, sem a magyar címer használatát nem engedé­lyezték. 1867 után ismét változatlanul használhattuk a magyar címert 1848-as alakjában. A középcímerbe 1874, a horvát kiegyezés után bekerült még Fiume címere is.

Az 1848-as középcímer mellett egy módosított középcímert is használtak. Ennek szívpajzsán a királyi család címere is szerepelt. A Monarchia középcímeréről csak 1915-ben született királyi döntés, de ez nem volt hosszú életű. 1918-ban, a Monarchia fel­bomlása után, a köztársaság kikiáltásakor eltörölték, és csak a kis-címert, az ún. Kossuth-címert használták államcímerül. A Tanács­köztársaság e címer használatát eltörölte, de új államcímert nem alkotott. A Horthy-korszak, az 1848-as királyi koronás kiscímert használta, ezzel szimbolizálta a király nélküli királyság államformáját.

1946-ban a Magyar Köztársaság ismét a Kossuth-címert használta államcímerül, majd 1949-ben a Rákosi-rendszer sarló-kalapácsos kommunista címere s ismét egy újabb szocialista címer jött 1957-től, a búzakoszorúval ölelt pajzson piros, fehér, zöld, a koszorú tetején vörös csillaggal. Végre 1990-től ismét a királyi koronás történelmi kiscímer lett az államcímere az új Magyar Köztársaságnak. 

Lapozz a 3. oldalra!

Lehoczky József: Magyar lovagkönyv tájékoztató: http://novella-vers.hupont.hu

 

Oldal: IMagyarország és Erdély címerének heraldikája 2. oldal
MAGYARORSZÁG CÍMERÉNEK ÉS ERDÉLYORSZÁG CÍMERÉNEK HERALDIKAI TÖRTÉNETE - © 2008 - 2024 - orszagheraldika.hupont.hu

Ingyen honlap és ingyen honlap között óriási különbségek vannak, íme a második: ingyen honlap

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat